19-re lapot húzott csapatunk a SPONSOR WANTED Raffica Team, amikor az idén mindent egy lapra téve gyengeszeles Kékszalag versenyre építettük meg az új hajónkat. A szél azonban jóval erősebb lett a vártnál, így csapatunk, Király Zsolt kormányzásával, Jáksó Lászlóval a fedélzeten, órákon keresztül lényegében csak a versenyben maradásért küzdött. Hol a viharossá erősödő széllel, hol a tudatosan alulméretezett súllyal, hol a technikai problémák elhárításával küzdöttünk.
Csapatunk az előző Kékszalagon a Raffica nevű liberával az ezüstérmet hozta el. A verseny jelentős részében azonban a mi hajónk vezetett a későbbi győztes előtt, néha sok kilométeres előnnyel, így az akkori vereség fájó pontja volt a csapatnak. Ebben az évben szerettünk volna mindenféleképp revansot venni.
Idén trapézos hajók, így a liberák sem indulhattak a Kékszalagon, tehát másik hajót kellett keresnünk. Az elhatározást tett követte, Soponyai Gézától vettünk egy üres hajótestet, majd az önerős deck megépítése után átszereltük a Raffica árbocát és szerelvényeit. Persze ez így leírva egyszerűnek tűnik, de a valóságban 3 hónap megfeszített munkája és rengeteg probléma, illetve azok aprólékos megoldása jellemezték ezt az időszakot. Utolsó pillanatra készült el az új hajónk, és edzeni már nem maradt idő. Csapatunk ettől függetlenül nagyon motiváltan, bizakodva készült a versenyre.
A füredi rajt után az első célpont Balatonkenese volt, de már az első bója előtt technikai problémánk akadt, a folyamatosan erősödő szélben kiszakadt az alba rögzítése a hajótestből. Ideiglenes rögzítése után az élmezőny üldözésébe kezdtünk, de a kenesei bója vétele után a túl könnyű hajó inkább csak bukdácsolt mint száguldozott Siófok felé. Percenként többször csapott át a hajón a jeges zuhany, amikor tapasztalnunk kellett, hogy a lereffelt grószvitorlánk se fel, se le nem mozdul, kiszakadt az árbocból a nagyvitorla síne. Nem maradt más választásunk, mint menetközben megjavítani, így az egyik társunkat felhúzzuk a 20 m magas árbocra csavarhúzóval és fúrógéppel. Mivel a szerelés elhúzódik, így arra sincs idő, hogy társunk lejöjjön, a fordulgatásokat igazán közelről tudja végignézni…. A szél gyengült, Badacsony közelében végre sikerült feljebb húzni a grószt, kezdődhet végre az előttünk lévő hajók üldözése. Körülöttünk 70-es cirkálók, továbbá a Siroccó és a Nemere. Végre elkezd működni a gyengülő szélben a hajónk és a csapat is szépen dolgozik. A keszthelyi bóját már negyediknek vesszük. Kicsit kisimulnak az arcokon a ráncok, Jáksó Laci is sokkal vidámabbnak tűnik, néhány vicc is elhangzik végre. Pechünk van, visszafelé Fonyódnál a szél ismét erősödik, az élen vitorlázó két hajó tartja a korábban megszerzett komoly előnyét, így csak a harmadik helyen levő Diego-val tudunk csatázni a hátralévő szakaszon. Tihany után próbáljuk megforgatni őket, mikor is önzáródik a fok shottja, amit csak késsel sikerül oldani. Gondolkodás nélkül vágjuk el a kötelet, a verseny az verseny, de ez is kevés, már csak 4.-ik helyen tudjuk venni a cél vonalat, 2 perccel lemaradva a dobogós helyről.
Jó csata volt, de nem volt szerencsénk a szél erőségével, a hajót nem volt időnk felkészíteni a versenyre. Jáksó Lacié minden elismerésünk, hogy velünk küzdött ezen a versenyen. Talán első vitorlás élménynek egy kicsit erős volt számára ez a verseny, de némán tűrte a megpróbáltatásokat.
Köszönet mindazoknak, akik közreműködtek a hajó építésében és drukkoltak nekünk!
Jó verseny volt!