Bavaria
Yachtcharter
Téli tárolás 2016
Tartalom bezárása

KÉKSZALAG, RAFFICA TEAM 20102010. July 08.

KÉKSZALAG, RAFFICA TEAM 2010

Évek óta folyamatosan részt veszünk a nagyobb európai tókerülő versenyeken, azonban ilyen látványban még nekünk sem volt részünk, mint az idei Kékszalagon.

Az idei versenyen ugyanis rögtön 3 darab Extreme 40-es, 2 ultrakönnyű Ventilo 28-as, és néhány további különleges verseny katamarán jelent meg a rajtvonalon.
A külföldi hajókkal természetesen jött a különböző bajnokságokat nyert és komoly versenyeken edződött kormányosuk és csapatuk is.
Farky is egy high- tech katamaránnal jelentkezett idén és Dini is, Vándor Robi közreműködésével elővette legújabb fejlesztését, egy Ventillo 35-öst a rajt napjára.
A feladat tehát adott volt, bár idén magasra került a léc:
A legmodernebb katamaránokat kellene megvernünk a mi közel 20 éves liberánkkal.
A feladattól nem ijedtünk meg, hisz volt már alkalmunk hasonló színvonalú katamarános mezőnyt megverni 2009-ben a Rund-Um- on, de azért még időben félretettük a dobogóesélyes reményeinket.
Várható volt még, hogy Gerd Müller a Telebox Due- val és Markus Ficht a Lillo– val érkezik, mindkét hajó szintén Libera A és persze komoly ellenfélnek ígérkezett a Principessa is.
A német és az osztrák libera csapat végül sajnos nem jött el.
Az első számú célunk tehát az volt, hogy a leggyorsabb egytestű hajókat, a liberákat magunk mögött hagyjuk, és ha már ott vagyunk, persze verjünk meg minél több katamaránt is.

Ennek megfelelően láttunk neki a feladatnak:
A trapézkereteket már korábban kitoltuk 8 méterre, a tőkesúlyt a súlyminimalizálás jegyében egy pár kilogrammos svertre cseréltük le és a csapat létszámát 12 főben maximalizáltuk.
Liberával így Európában még nem sokan vitorláztak.
Ezen kívül igen intenzív felkészülésbe fogtunk a Kékszalag előtti közel 1 hónapban.
Függetlenül az időjárástól szinte majd minden nap edzést tartottunk, ahol nem kíméltük sem a hajót, sem magunkat.
Tört is a technika, ahol kicsit gyengébb volt, fel is borultunk egy edzés alkalmával, és a személyi sérüléseket is éppen hogy csak megúsztuk.
A Kékszalag napjára viszont összeállt a csapat, összeállt a hajó, minden időben a helyére került és minden egy kicsit jobb lett az előző évekhez képest.
A verseny előtti napokban sikerült 30 csomó feletti sebességet kihoznunk a hajóból, ami ebben a kategóriában már kiemelkedő teljesítmény!

Így aztán pénteken, a rajt napján igen nyugodtan érkeztünk a rajtvonalra, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a cél érdekében.
A szekcionált rajtvonalon időben elfoglaljuk a helyünket, kíváncsian méregetjük a sporttársak járműveit.
Van is mit látni, a leggyorsabb katamaránok és liberák, a vitorlázás krémje van itt, amit sajnos a versenyre kilátogató nézőközönség most nem láthat, mivel hogy a füredi mólótól igen messze vagyunk.
Csapatunk másik hajóján, a Sponsor Wanteden piros és fehér parókában feszítenek a srácok, jó a hangulat, ők is felkészültnek és nyugodtnak tűnnek.
Dini az új katamaránnal, a Ventilo 35-el a hagyományokhoz híven az utolsó pillanatban érkezik, szép is, látványos is az új sporteszköz.

A szél egyelőre igen gyengén fúj, az előrejelzések szerint sokkal többet nem is várhatunk a mai napra.
Lassan elérkezik a rajt pillanata, mi már csak a hajónkra koncentrálunk, már tart a visszaszámlálás:
3 – 2 – 1 – rajt és már indulunk is az év legjobban várt vitorlás eseményén.
Senki által nem zavartatva, tiszta szélben és tiszta helyről, backboardon rajtolunk.
Felettünk a rajtvonalon néhány csúcs katamarán kicsit összeakad, kitakarják egymást, alig bírnak elindulni.
Principessa és két nagyobb katamarán kifordul a déli part felé, ennek sok előnyét egyelőre nem látjuk, így határozottan, teljes kerettel indulunk az északi part felé.
Pár perc alatt sikerül kilépni a tömegből, jó tempóval vesszük fel a vezető pozíciót, stabilan és egyenletesen húzzuk az északi irányú takkot.
Előnyünk minimális, ám egyértelmű, a katamaránok tompábban, lemaradva követnek minket, a déli parti különítmény is gyorsan visszakozik az északi irányba.
Fél óra múlva már vitathatatlan a vezető helyünk, szépen besorolnak mögénk a versenytársak, előnyünk több száz méterre nő, bár az eddig is igen gyengén fújó szél itt rohamosan gyengülni kezd.

Feljövünk teljesen az északi part alá, ám hamar kiderül, hogy nem eléggé.
Egy jókora lavórban kötünk ki, szél semmi, ezt érzékelve előbb Farky, majd 2 Extreme 40, a Red Bull és a Kica, majd a Principessa is megkerül minket északról.
A helyzetünk hirtelen kedvezőtlenre fordul, visszacsúszunk az 5- 6- ik helyre, de még csak az elején vagyunk, a verseny nem itt fog eldőlni, így egyelőre nyugodtan figyeljük az eseményeket.
Lassan közeledünk a kenesei bójához, azt elsőként előttünk veszi a Red Bull, a Kica, természetesen Farky , de még a Principessa is.
Megkapjuk mi is az északit, határozottan megindulunk, vesszük a pályajelet majd irány Siófok.
Egytakkos menet, kicsit frissül a szél, mögöttünk fordul a Roland Gaebler vezette Ventilo 28-as és a Szamuráj Jack.
Az előttünk levők meglepően nagy sebességgel távolodnak tőlünk és a Ventilo is kezd ránk zárni hátulról.
Kicsit érthetetlen a lassulásunk, de egyelőre nem tudjuk a megoldást, próbáljuk stabilan vinni a hajót.
Szamuráj Jack határozottan lemarad, a Ventilo próbál elmenni nekünk, de alattunk nem próbálkozik, felettünk meg egyelőre nem tud elmenni.
Siófokig így megyünk, az előttünk haladó katamaránok mintha belassulnának az újra gyengülő szélben, viszont úgy tűnik, hogy a Principessa egyre előrébb kerül.
Az élességünket feladva ejtünk a Siófoki pályajel irányába, több sem kell a Ventilonak, fölénk élesedik, majd onnan megejtve komoly sebességgel veszi a bóját néhány méterrel előttünk.

A siófoki kapu vétele után nincs lehetőség komolyabb taktikai döntésre, követjük az előttünk haladó élbolyt, előnyük már igen jelentősnek mondható 1,5-2 km lehet,
Mögöttünk üres a tér, csak a Szamurájt látjuk, utánuk hátrébb néhány katamarán, de szinte még a teljes mezőny az északi oldalon a Kenesei bója felé tart, innen nézve hihetetlen lassan.
Elérjük a tihanyi kaput, délután 2-3 óra van már, ilyen későn még Kékszalagon sosem értünk ide, senkitől nem zavartatva haladunk át.
Előttünk Farky katamaránja éppen megállásra, lassításra készteti a tihanyi kompot, igen vicces látvány, ahogy az acél monstrum megadja a kötelező tiszteletet a kilencszeres kékszalag győztesnek.
Irány Földvár, majd az északi part, vissza vízközépre, ám hátrányunk nem csökken az élen haladóktól, hanem egyenesen nő, itt már 2-3 km is lehet.
Mivel erőből nem tudjuk behozni őket, és az élboly inkább az északi oldalt részesíti előnyben, ezért az a döntés születik, hogy húzzuk meg a déli partot.
Az élboly eleinte tartja az előnyét hozzánk képest, mögöttünk pedig feltűnik még egy Ventilo, a Gemini is.
Lassan Lellénél járunk, késő délután van, a mögöttünk le- föl rohangáló Ventilo- n kívül azonban csak a Szamuráj jött át a csövön, a szél továbbra is igen gyenge.

Elhagyjuk Boglárt és lassan elkezdünk felzárkózni, elsőként Farkyra, aki egy túlhúzott északi takkon kifut a szélből és láthatóan lelassul, és végre szabad szemmel is jól láthatóvá válik az előttünk levő másik 3 katamarán és a Principessa is.
Északon illetve vízközépen próbálnak bejutni a Keszthelyi öbölbe, de szemmel láthatóan kevesebb szelük van, mint nekünk.
Amíg lehet, jó sebességgel, stabilan halzolgatunk a déli oldalon, majd a széllel együtt érkezünk a Keszthelyi öbölbe, a már fordító bójára vitorlázó, de amúgy lassabban haladó hajókra.
Taktikánk fényesen bevált, nagyon sokat hozunk az élbolyra, a bóját előttünk a két Extrem 40, Ventilo 28-as majd Farky veszi, a Principessa előnye azonban itt már csak 4 perc.

Mivel a déli parti taktika bevált, ezért kitartunk emellett, a keszthelyi bója után újra arra vesszük az irányt.
Most azonban a teljes élmezőny erre jön, bár a két Extreme 40-es inkább vízközépen hajózik.
A szél tovább gyengül és itt végre fény derül, hogy mitől gyorsabb a Principessa: egy új 200 %- os top genoával vitorláznak, ami ebben az igen gyenge szélben sokkal hatékonyabbnak tűnik, mint a mi sok éves hasonló méretű vitorlánk.
Az új vitorlával újra kezdenek ellépni tőlünk, előnyük eleinte csak egy- kétszáz méter, majd a távolság újra sok száz méterre nő. A katamaránok mind a közelünkben vannak, ebben a már igen gyenge szélben alig haladnak, így Farkyt is utolérjük, majd ha csak pár méterrel is, de Fonyód közelében leelőzzük.

Farky nem küzd velünk feleslegesen, kifordul és határozottan észak felé veszi az irányt, ahogy már korábban a Principessa és a nagy katamaránok is tették.
Döntésüket igazolni látszik, hogy a távolban feltűnő, ám még Keszthely irányába haladó hajók szinte mind az északi oldalon jönnek.
Döntésünk mellett kitartunk és húzzuk tovább a déli partot, közben szemmel láthatóan megérkezik a szél az északi oldalon.
Szerencsénkre a déli parton sem fogy el a szél, bár az a vízre nem terjed le, így szinte a teljesen sima felületű vízen majdnem ugyanakkora sebességgel tudunk haladni, mint fent, az élénkebb északi szélben a többi hajó.
Lassan beesteledik, elérjük Boglárt, igazítunk néhányat vízközép felé, de kitartunk a déli part mellett.
A csapat és a hajó hibátlan, fáradtak nem vagyunk, sebességünk is egész jó, a helyezésünkön azonban még javítanunk kell.
Az esti vitorlázástól nem félünk, hisz közel egy hónapja vettünk részt a Rund Um- on, ami kimondottan éjszaka zajlik, így szinte biztosak voltunk, hogy ez nekünk előnyösebb lesz, ha a katamaránokhoz képest nem is, de a Principessához képest biztos.

Késő este van, jó tempóban, stabilan haladunk, előbb vízközépre zárunk, ekkor hirtelen Zánka magasságában megjelenik északi oldal irányából a Principessa, de már csak mögénk tudnak besorolni.
Kisebb fordulócsata, majd újra elengedik a kezünket és élesen elhúznak az északi part felé, mi pedig maradunk vízközépen.
Nagyon lassan közeledünk a tihanyi szoroshoz, bár még kilométerekre vagyunk, ám jól látszódik, hogy a cső tele van a még Keszthely irányába tartó hajók tucatjaival.
Időnként a gyengülő szélben teljesen megállunk, a szélcsendben ellepnek minket az árvaszúnyogok, a vitorláknak koppanó hatalmas tömegüknek olyan hangja van, mintha szakadna az eső.
A deck és a trapézkeretek csúszóssá és emiatt veszélyessé válnak, de nem lehet megállni, a verseny a számunkra legizgalmasabb részéhez közeledünk.
Közeledve a csőhöz szélváltó fogad minket, az addig északról fújdogáló szél déli irányúra vált, így az újra kisebb előnyt összegyűjtő Principessa hátrányba kerül.
Előttünk a katamaránok már a csőben kerülgetik a szembejövőket, előnyük nem túljelentős, de nem tűnik behozhatónak.
Kicsit délre igazítunk, stabilizáljuk előnyünket az e közben már bliszterező és - ezért negatív takkot húzó - Princsipessával szemben.
Bevitorlázunk a csőbe, velünk szemben túrahajók tömege halad még a keszthelyi bója felé.
Minden elismerésem, ehhez kell ám lelkierő, közel 15 óra vitorlázás után még a Tihanyi szorosban odafelé vitorlázni…
Belassulunk mi is, kerülgetni kell az alkalmanként előttünk akaratlanul összezáró hajókat, de végre kiérünk a csőből és újult erővel indulunk a befutó felé.
Az előttünk levő katamaránokból nem látunk egyet sem, a Red Bull, a Kica, a Roland Gaebler vezette Ventilo és Farky előttünk vannak, de kilométerekre járhatnak, mert a fényeikből semmi nem látszódik.
Mögöttünk megnyugtatóan nagy távolságra a Principessa, alig, szinte egyáltalán nem látszódik.
Újra megélénkül a szél, teljes kerettel száguldunk Balatonfüred felé, már jól látszódnak a befutó fényei.
Elmúlt hajnali két óra, a csapat a fárasztó nap után is töretlenül dolgozik, itt már hiba nem történhet.
Közeledünk a célvonalhoz, közben az előttünk haladók befutnak, idén a tűzijáték elmarad, ám a dudaszót így is jól hallani.
A célvonal előtt még egy rövid, de igen gyors igazítás és óriási üdvrivalgás közepette bent is vagyunk.
17 óra 7 perc vitorlázás után abszolútban az 5.-ik, ám egytestű hajók közt az első helyen futunk be.
Megvertünk több verseny katamaránt is, többek közt egy Exterme 40-est Andreas Hagara-val a kormányánál, az egyik Ventilo 28-ast és Dini új hajóját is.
A csapat és a hajó kiválóan teljesített, a maximumot sikerült kihoznunk magunkból és vert helyzetből is szépen sikerült felállnunk, aminek meg is lett a jutalma.

A díjkiosztón a fenti díjakon kívül még megkapjuk a Yardstick osztályban elért helyezésünkért az aranyérmet és a legjobban navigáló hajó különdíját is.

A Raffica csapat tagjai:
Király Zsolt, Czibor András, Mahl Krisztián, Lange Péter, Kövér László, Edelényi- Szabó Zsolt, Horváth Balázs, Várkonyi Csaba, Óvári István, Puskás Tamás, Csiszár Zsolt, Németh Erika, Jankovits András, Karácsony Jana

Írta: Lange Péter, Raffica Team

Galéria

Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team Kékszalag 2010 - Raffica Team
Kiváló magyar tartalom Felhasználóbarát honlap