Bavaria Yachts Hungary

RUND UM 2010

RUND UM 2010

Sok szerencsét magyarok!

A fenti jókívánságot sokszor volt szerencsénk hallani idén Lindauban, a 60. Rund Um tókerülő verseny helyszínén, természetesen főleg németül, de jó párszor magyarul is.
Több külföldre szakadt hazánkfia azért jött ki az idén a versenyre, hogy közelről láthassa a múlt évi meglepetés csapatot, a győztes magyar fiúkat és utólag is gratulálhasson nekünk a „történelmi” tettünkért.
Ugyanis magyar csapat még soha nem nyerte meg a helyi kékszalagot, ez általában a helyi osztrák, német és svájci nagymenő csapatoknak adatik meg, így a múlt évi győzelmünk mindenkit meglepett, és utólag is rengeteg jókívánságot és gratulációt kaptunk a helyi közönségtől.

Azon nem csodálkozott senki, hogy egy Libera nyerte meg a múlt évi kis szeles versenyt, de hogy egy helyismeret és komolyabb anyagi háttér nélkül induló magyar csapat vigye el az áhított trófeát, az bizony mély nyomokat hagyott a helyi versenytársakban.

Természetesen nekünk is feledhetetlen élmény és egyben az elmúlt év legnagyobb sikere volt az itteni győzelem, hisz Balatonon újra csak a második helyre értünk be a Kékszalagon.

Így nem volt kérdéses, hogy újra megmérettetjük magunkat, bár vérmes reményeink idén mégsem lehettek.
Technikailag ugyan jobb hajóval állhattunk a rajtvonalra:
Kiszélesítettük a hajót, kitoltuk a létrákat 8 méterre, az árbocot is megerősítettük, új kötelekre, csörlőkre, de még új vitorlákra is sikerült szert tennünk.
A múlt évi csapat is majdnem rendelkezésre állt, de csak majdnem.
A verseny előtt pár nappal kezelésre kellett mennie Sominak, a fordeckes kollégának, aki ezek után nem vállalhatta a versenyt és őt ilyen rövid idő alatt nem sikerült megnyugtatóan pótolni.
Esélyeinket az is csökkentette, hogy idén nagyon kevés alkalommal volt edzésünk, a hajó átépítése is elhúzódott, versenyeken is alig indultunk.
Éreztük, hogy idén ez kevés lehet.

A kikötő bejárata előtt egy talpon fel-le rohangáló katamaránok sem adtak sok okot a vérmes reményekre.
Az ultra könnyű Ventilo 28-as katamaránból mindjárt hármat vártak a versenyre, továbbá egy Extreme 40, a Red Bull is várható volt, és összesen hat (!) Libera nevezése történt meg, ami jelezte, hogy ebben az évben nehezebb menetre kell felkészülnünk.
A múlt évi nagy konkurensek, a „Wild Lady” nevű Wilke 49 és a Markus Ficht kormányozta „lillo” amúgy is már felkészültek belőlünk az előző évi fiaskó után, meglepetésre idén szó sem lehetett.

A múlt évben már tapasztalt nagy örömmel és szeretettel fogadják a csapatot most is a lindaui kikötőben ahol egymás mellé állítják a Liberákat: Telebox Due, lillo, Raffica, René, Carondimonio.
Érdekes volt látni, hogy a mi hajónk a legszebb állapotú és a mi csapatunk tűnik a legszervezettebbnek a liberás csapatok közül.
Pár év alatt eljutottunk oda, hogy a német és osztrák liberások a mi hajónkat nézegetik és szakértik a különböző technikai megoldásainkat.

A szokásos gyors összeszerelés után egyetlen egy nyitott kérdés maradt, mégpedig, hogy a tavasszal megrendelt új nagyvitorlánk időben megérkezik e.
Ugyanis az még nincs itt.
A régi grószunkat a korábbi évek alatt már teljesen leharcoltuk, azzal kis szélben szinte semmi esélyünk nincs, ám csütörtökön, a rajt előtti napon még semmi hír az új vitorláról.
Király Zsolti hosszan egyeztet a gyártó céggel, halvány ígéretet kapunk, hogy lesz vitorlánk, majd erre a halvány ígéretre alapozva Priczel Vilmos elindul Olaszországba a vászonért.
Pénteken reggel még semmi hír, majd végül délben kerül fel a vitorla Vili kocsijára, és indul hozzánk.
A távolság jó pár száz kilométer, még fel is kell szerelni a felhúzó kocsikat és kellene egy pár kört is menni az új vászonnal a rajt előtt, ami este fél nyolckor lesz.
Este hat órakor elkezdik sorban bedaruzni a Liberákat, a vitorlánkról és Viliről még semmi hír.
Minden Libera már a kikötő előtti vízen a rajtra készülődik, csak mi vagyunk a parton, a rajtig már csak fél óra.
Zsolti és a csapat harmada Vili elé megy, hátha tudnak segíteni a helyzeten, állítólag a bregenzi alagútban áll a kocsival valami balesetben vagy torlódásban, mi közben bedaruzzuk a hajót és várunk a csodálkozó és kicsit értetlenkedő közönség előtt.
Nő a nyomás a csapaton, láthatóan egyre idegesebbek vagyunk, Zsoltiék nem veszik fel a telefont.
A rajtig 16 perc, mikor futva megjelennek a srácok a parton az új vászonnal.
A tömegen nehezen jutnák át, ám végre minden és mindenki a hajón van, indulhatunk.
Lázas szerelés a vitorláknál, közben a motorosunk a rajtvonalra húz minket, nagyon gyorsan minden a helyére kerül.
Nagyvitorla felmegy a helyére, méretek, szerelvények stimmelnek, a rajtig kevesebb, mint négy perc, már megy a visszaszámlálás.
Ez meredek volt, de megérte, az új nagyvitorla gyönyörűen néz ki, bár kipróbálásra már nincs időnk.
A négy perc egy pillanat alatt eltelik, és már indulunk is.
19:30-kor a teljes mezőny napsütésben és kellemes, 3-as szélben elrajtol.
A rajt nekünk jól sikerül, ugyan a katamaránok élénkebb szélben indulnak felettünk, ám az összes libera előtt és fölött jövünk ki, folyamatosan élénkülő szélben vesszük fel az utazó sebességet.
Az első bója az északi oldalon Meersburg-nál van, amit egy takkon közelítünk meg.
Mintha zsinóron húznának minket, a lillo lemarad, a Telebox due alattunk, mögöttünk, folyamatosan egyre hátrébb kerül. Nem billegünk az egyenletes, kifújt szélben, a csapat is megnyugszik, egyelőre nem vagyunk rossz helyen.
A katamaránoknak még kedvezőbb ez az irány, mintha külön versenyen lennének, fél óra múlva az élmezőnyben hajózó többtestűeket csak a távolban látjuk.
A mezőny közel 400 hagyományos, egytestű hajója a rajtnál elmarad, fél óra múlva már alig látszódnak mögöttünk a távolban.
Elöl a katamaránok, a kisebbek körülöttünk, a nagyobbak előttünk, és így érjük el közel két óra után az első bóját.
A gyengülő szélben csökken a távolság köztünk és a katamaránok között, de a három fővel kisebb csapattal vitorlázó Telebox due is erősen közelít hozzánk.
Vesszük a Meersburgi bóját, a Telebox utánunk 2 perccel érkezik, a lillot nem látjuk.
Az előző évi nagy versenytárs, a Wilke 49 itt már teljesen lemarad, többet nem is találkozunk velük.
Közben lemegy a nap, beöltözünk az éjszakához, közeledünk az überlingeni pályajelhez.
Ezen a helyen híresen kevés szél van, most sem kell csalatkoznunk, a többtestű hajók mintegy gyöngysorként felfűzve pihennek a fordító bója környékén.
Lassan nekünk is elfogy a szél, Teleboxnak jól fizet a kisebb súly, teljesen ránk zárnak, és a szél felőli oldalon próbálnak elénk kerülni.
Zsolti is tolja fel a hajót, zárjuk a szöget, de már közel került a német hajó, méterekre vannak csak tőlünk.
Elővesszük a magyar csodavitorlát, a genakker boom végére kihúzott 200 %-os topgénoát.
Na, ilyen vitorlát liberán még nem láttak a helyi fiúk, így a német egységnek sincs, ezzel sikerül újra stabilizálnunk az előnyünket a konkurens libera előtt.
A szélcsendben álldogáló katamaránokon csendben figyelik, hogy mit művelünk, és próbálják előttünk venni a bóját.
Ez sikerül is még két Ventilo-nak, ám a Red Bull-nak már nem, sőt határozott backbord felszólításunkra még kénytelenek ki is térni előlünk az Extreme 40-es katamaránnal, kormánynál a kétszeres osztrák Tornado-olimpiai bajnok Roman Hagara-val.
Vesszük az überlingeni pályajelet, utánunk a Telebox és a nagy katamarán fordul.
Az idő éjfél felé jár, mögöttünk van az összes libera, jó sok katamarán, na meg a teljes mezőny, így jó hangulatban indulunk a svájci oldalon levő Romanshorn felé.
Az éjszakában a hold egyelőre alig ad fényt, ezért szinte korom sötétben húzzuk fel a blisztert.
Elsőre nem sikerül, de még másodikra sem, vissza kell húzni a vitorlán keletkezett csomó miatt.
Telnek a percek, a fordecken küzdenek a fiúk, de csak lassan haladunk az egyre közelebb záró német egység előtt.
Harmadik próbálkozásra fent a 300 nm-es vitorla, megyünk tovább, tartjuk a liberák közti vezető pozíciónkat.
Az élbolyban vitorlázó katamaránok eltűnnek az éjszakában, mi a déli part felé vesszük az irányt az élénkülő szélben.
A taktika jónak is tűnik, folyamatosan, jó tempóban haladunk, de csak a Telebox-ot tudjuk kontrolálni, a többi hajóról semmi információnk nincs.
Teljesen megközelítjük a déli partot, a szél határán vitorlázunk, ami határozottan újra gyengülni kezd.
A német egység vízközépen marad, mi a déli parton lapozunk a bója irányába, míg egyszer csak igen jó tempóban kerül elő az északi partról a lilló.
Egy pillanatra meglepődünk, de két gyors halzolás után eléjük kerülünk és szorosan fogjuk a konkurens hajót.
Eközben elveszítjük a német egységet, valahol vízközépen lehetnek, de a Lillo előtt stabilan hajózva közelítjük a déli bóját.
A rommanshorni bójához közelítve a lillo kihalzol az északi irányba, amit mi nem reagálunk le időben, és egy keskeny szélcsíkon mellénk, majd elénk kerülnek.
Ugyanezen a szélcsíkon megjelenik a Telebox is, és szinte harsogva rohan el felettünk a két libera, tőlünk alig 50 méterre.
Hozzánk nagyon lassan terjed le a szél, közben a két konkurens veszi az utolsó bóját és az élénkülő szélben határozottan megindulnak a kb. 20 km-re levő befutóirányába.
Lassan, nagyon lassan elérjük mi is a bóját, majd tanakodva tovább húzzuk a déli oldalt.
Ezt sokáig nem tehetjük, gyors ütemben csökken a vízmélység is, fordulunk és felvesszük mi is az irányt.
Hajnali 3 óra felé járunk, ez a holtpontot, az éjszakai vitorlázást egyszerűen nem lehet megszokni.
Fáradtak nem vagyunk, de álmosak és kedvetlenek igen, kicsit fázunk is a lassan újra élénkülő szélben.
A versenytársak eltűnnek az éjszakában, előbb kapták meg a frissülést, szinte teljesen egyedül hajózunk az élmezőny után.
A topgénoa fent marad, és a lassan megerősödő szélben újra teljes kerettel száguldunk az éjszakában. A hold is már erős fénnyel világít, határozottan javul a hajón a hangulat, bár még emésztjük a jelenlegi pozíciónkat.
Lassan újra fordul a kocka, új leosztás, az eddig előttünk haladó hajókra jó tempóban zárunk rá, még az egyik Ventilot is méterekre közelítjük meg.
A német libera alattunk, gyengébb szélben, de még jó tempóban halad, a lilló pedig próbál felénk, elénk zárni, az élénkebb szél irányába.
Mi középen, lassan de folyamatosan haladunk a befutó irányába.
Lassan elkezd felkelni a nap, melynek gyenge fényében végre láthatóvá válik, hogy lényegében egy helyen, 1-2 km-en belül hajózik a teljes élboly.
Elöl a Ventillok, majd a Red Bull, és rögtön utánuk a liberák, mindez közel 9 órai vitorlázás után.
Az újabb szélfrissülésben a katamaránok megint elkezdenek élni, és bár tompább szögeket mennek, mint mi, ám azt jó gyorsan teszik, így látható, hogy a már csak pár kilométerre levő befutót hamarabb fogják elérni.
A Telebox némileg jobb pozícióban van, de még megverhető, ugyanis látszólag nekünk kedvez az élénkülő szél.
Lillo újra kezd lemaradni, már csak mögénk tud besorolni, így velük szemben zárni tudjuk a szöget.
Hamarosan lövés jelzi, hogy befut az első katamarán, az egyik Ventilo 28, a svájci Sonnenkönig az idei győztes.
A part menti széllel lassan, de biztosan kicsúszik alólunk a Telebox, és mi még egy ellenáramlásba is belefutunk, ami végképp eldönti a küzdelmet.
Közben befut a második Ventilo 28-as is, majd rögtön az Extreme 40- es "Red Bull"
A Telebox due négy perccel a nagy katamarán után fut be, majd mielőtt mi is beérnék, még egy katamarán bemegy közöttünk.
A lillot szorosan fogva reggel 5 óra 22 perckor, több mint 9 óra vitorlázás után mi a 6. helyen futunk be.
Ennél jobb helyre számítottunk, de az is tény, hogy több katamaránt és a Teleboxon kívül az összes liberát sikerült magunk mögé utasítani.

A szombat esti határidőig a 409 induló hajóból csak 30 hajónak sikerül befutnia a teljesen leálló szélben, így a vasárnapi díjátadón igen kevesen lettek értékelve.
Mi megkapjuk a libera osztályban elért második helyért az ezüstérmünket, és a rendezőség külön is megköszöni nekünk, hogy részt vettünk a versenyen, illetve jelzik, hogy feltétlenül számítanak ránk jövőre is.

A csapat: Király Zsolt, Czibor András, Mahl Krisztián, Lange Péter, Kövér László, Rudas László, Edelényi- Szabó Zsolt, Horváth Balázs, Várkonyi Csaba, Karácsony Jana, Óvári István, Puskás Tamás, Csiszár Zsolt, Jankovits András, Németh Erika.

Galéria

Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010
Rund Um 2010